Iskolánk végzős diákjai számára 2026. május 29. volt az utolsó tanítási nap. Ezt méltó módon ünnepelték meg.

Nyolc év, vagy napra lebontva 1429 korán kelés után, végre elérkezett a búcsúzás pillanata. Búcsúzás a tanároktól, osztálytársaktól, diáktársaktól, az épülettől. Egyedül az emlékektől nem kell búcsúzniuk, hiszen azokat magukkal viszik az életbe.

Az elmúlt időszakban sok mindent megtanultak, megtapasztaltak. Tanítóik, osztályfőnökeik és tanáraik sok hasznos tanáccsal látták el őket útravalóként. Ezek azok a morzsák, amelyekből az élet nehézségei közepette is csipegethetnek.

A mai nap viszont az elválásról szólt. Az első órán még visszaemlékeztek közösen a négy év érdekes, fontos pillanataira, átbeszélték az osztályfőnökökkel (8.1 – Stepanov Dunja, 8.2 – Árpás Tímea, 8.3 – Bálint Barbara) a legfontosabb tudnivalókat, a nap szabályait (mert arra is szükség van) és forgatókönyvét. Ez nagyon egyszerű volt. Már a második órán elbúcsúztak tanító nénijüktől, aki négy éven át vezette, irányította őket. Köszönettel tartoznak neki minden egyes tanításért és jó tanácsért.

A nagyszünetben aztán eljött a búcsúzás ideje a tanároktól és diáktársaktól is. Ezt mindegyik tagozat egy előre begyakorolt búcsúdallal tette. Ebben benne volt minden: hála, köszönet, emlékek, bánat és előretekintés.

Majd következett a kötetlen rész: közös tánc és szórakozás. Ezen a napon már nem volt tanulás, órára járás. A csengő már nem nekik csengett. A nap folyamán még elő-előtörtek az örömkönnyek is, amikor bevillant nekik, hogy ebbe az épületbe immár többet nem járnak. Ősztől valahol máshol, egyelőre még ismeretlen környezet várja őket, ahol majd bizonyítaniuk kell. Addig azonban még meg kell írniuk a záróvizsgát, és el kell ballagniuk. De annak is eljön az ideje. Ma az utolsó tanítási napot ünnepelték – örömmel, énekkel és méltósággal.

Erre a napra örökké emlékezni fogunk – vallották. Ebben segítenek nekik a megörökített pillanatok.

Sok sikert kívánunk az érettségihez, a megálmodott középiskolába való bejutáshoz és az élethez!